Egy korábbi Hello Wood tábor elhagyott projektjének új feldolgozásaként ez a cölöpös ház árnyékot és menedéket nyújt, és szinte lebegni látszik a környező tájban. Bár az építők saját ötleteiket használták fel a meglévő szerkezet fejlesztésére, tiszteletben tartották annak jelenlegi jellemzőit is. Ez a megközelítés összhangban van azzal az építészeti alapelvvel, amely kimondja, hogy egy épület soha nincs befejezve – idővel mindig átalakul a használók és felújítók igényei szerint. Az „Én egy emlékmű vagyok” nevet a korábbi építők erőfeszítéseinek tiszteletére választották. Idén egy tetőt és egy oldalfalakkal ellátott felső emeletet építettek a meglévő cölöpökre. A faház felfelé nyúlik, és úgy tervezték, hogy a talajszinten a lehető legkevésbé zavarja a természetet, és a lehető legkevesebb nyomot hagyja maga után. Ugyanakkor igyekszik a lehető legtöbb lehetőséget biztosítani a felhasználóknak a természet közelségére. Míg a felső emelet egy privátabb, védettebb teret kínál, amely alkalmas pihenésre és kikapcsolódásra, a földszint nyitott, és a napi teendők akár a szabadban is elvégezhetők. Végül, de nem utolsósorban, a tetőről csodálatos kilátás nyílik. Akik felmennek a csúcsra, lenyűgöző panorámában gyönyörködhetnek a környező vidéken.