Debreceni Egyetem | Szerencs
Csapatvezetők: Keller Ferenc, Zombor Gábor
Csapat: Bajusz Boglárka, Balogh Tamás, Fodor Zsófia, Kovács Nikolett, Megyesi Miklós, Pásztor Anna, Soltész Angéla, Szekeres Zsanett, Szuszik Dóra, Tóth Barbara, Zsupos Zoltán
A Debreceni Egyetem hallgatói számára a valaha volt szerencsi cukorgyár területén álló két kéménytorzó az elmúlás egyszerre megható és megkapó látványát jelenti. Valóban, Szerencs életében jelen van a hiány, a gyárterület pusztulása ma is zajlik, és az óriási kémények hiába szépek, üres metaforákká váltak. Ezért a diákok optikai illúziót hoztak létre az átmenő-forgalom számára a gyárkerítés mentén. A palánksor előkészíti az aha-élményt, egyúttal ki is takarja a zavaró hátteret, hogy jobban érvényesüljön az illúzió, vagyis hogy ismét füstölnek a kémények. Ezzel a gesztussal egyetlen pillanat alatt állítják helyre a múltat, ami az installáció melletti elhaladásnak köszönhetően még ugyanebben a pillanatban ismét a múltba vész.
Fotók: Lakos Máté, Bujnovszky Tamás